|
 (Conclude) Sok találgatás jelenik meg mostanában, hogy Kína megveszi-e az IMF által eladni kívánt 191 tonna aranyat. Ugyanakkor a kínai belső aranypiacról alig jutunk információhoz, pedig az ott zajló események hosszabb távon befolyásolhatják az aranykeresletet és kínálatot. Pontos adatokhoz jutni igen nehéz, viszont a trendek felvázolhatóak.
A közzétett adatok szerint Kína 2400 milliárd dolláros devizatartalékából 1054 tonna az arany, ez 1100-as dollár/uncia ár mellett mintegy 38 milliárd dollár, azaz a devizatartaléknak mindössze 1,6%-a van aranyban. Az USA aranytartaléka 8133 tonna. Nem tudhatjuk mi jár a kínai vezetők fejében, de nagy valószínűséggel hosszabb távon ebben is szeretnék túlszárnyalni az USA-t. Ha feltételezzük, hogy 10.000 tonna az elérni kívánt cél 10 év alatt, akkor a majdani devizatartalékhoz képest (ez legyen mondjuk 3000 milliárd dollár) a jelenlegi árfolyamszinteket befixálva elérhető a 10%-os arany arány a devizatartalékon belül. A 10%-os arány lélektaninak is nevezhető, mert a fejlett országokban jellemzően e körüli szint alakult ki (az USA ebben is kivétel, mert ott 70% körüli a devizatartalékon belül az arany, de hát könnyű nekik, mert tudnak dollárt nyomtatni). A hiányzó 9000 tonna elképzelhetetlenül hatalmas mennyiség, a világ 4 éves teljes aranytermelésével közel azonos. Ha ezt a szabad piacon akarnák megvenni, akkor ezzel teljesen felborítanák az aranypiacot a mai ár duplájára, triplájára hajtva az árakat, azaz a kívánt felhalmozási szint nem lenne elérhető. Ezért Kína a szabadpiacon csak „csipeget“, azaz ha 1000-1100 dollár körüli árak vannak akkor vásárol. Ezek nem adatok, hanem csak piaci pletykák, és persze várhatunk az utólagos bejelentésekre. Annyira passzív lenne Kína az aranypiacon, mint ahogy a külvilág felé mutatni igyekszik? Korántsem.
A jüan világ devizává válásához szükséges aranytartalékszint eléréséhez több út is kínálkozik:
Tulajdonrész szerzés bányatársaságokban és koncessziós jogok vétele. Ausztrália, Afrika és valószínűleg a legkézenfekvőbb az alig feltárt, de lelőhelyekben nagyon gazdag Mongólia és Kazakisztán mint célpont.
A kínai aranybányászat fejlesztése. Egy évtizede először ausztrál és kanadai társaságok bevonásával igyekeztek korszerűsíteni a termelést. Később a technológia átvétele után a külföldi tőkebefektetést többé már nem preferálták. A több ezer kis bányatársaság fúziója/felvásárlása folyamatos, ma már „csak“ pár száz bányatársaság van. A 2009-es kitermelés közel 50%-át a top tíz bányatársaság adta. Az utóbbi néhány évben a Londoni „Good Delivery“ Gold listára 5 új kínai bányatársaság is felkerült. A kínai „Aranyváros“ (Zhaojuan City) környékén működő Shandong Zhaojin Gold & Silver Refinery Co Ltd. egymaga évi 35 tonna körüli mennyiséget hoz felszínre. Az aranyat igyekeznek helyben feldolgozni, fejlesztik az ékszeripart valamint „aranyturizmus“ üzletágat is létrehoztak. Az említett társaság alapítója a Shanghai arany tőzsdének is.
Ma már Kína a világ legnagyobb arany termelője, éves 330 tonna
körüli kitermeléssel.
A lakosság aranyfelhalmozásának elősegítése és az aranykereskedelem fejlesztése.
A tavalyi évtől kezdve állami szinten (tv főműsoridőben) biztatják a lakosságot fizikai arany és ezüst befektetésre. Többezer bankfiókban, üzletben lehet kapni 5 grammos kiszereléstől 1 kilós rudakig befektetési aranyat. A kilós rúd felára a színarany árhoz képest mindössze 2,7-3%. A nemrég alapított Shanghai aranytőzsdén a fizikai arany forgalom már eléri a napi 2,5 milliárd jüant, amely 6500 kiló aranynak felel meg. A tőzsde országszerte 43 nemesfém raktárat hozott létre, ahonnan a környékbeli kereskedőket ki tudják szolgálni. Az 1910 óta aranykereskedelmi központnak számító Hong Kongban a tőzsdének nemesfém kereskedelmi szekciója van, melynek fizikai piacán tael és kiló kiszerelésű aranyrudakkal kereskednek.
A Hongkongi Határidős Tőzsdén újra bevezették az arany határidős kontraktust ill. nagy sikert aratott a SPDR Gold ETF értéktőzsdei bevezetése is. Tavaly szeptemberben indították be a nemesfém letéti központot, ahol 300 tonna aranyat fognak tárolni, elsősorban az arany ETF fedezetéül.
A World Gold Council múlthavi jelentése szerint 2009-ben Kínában már 462 tonna volt az arany felhasználás. Ezen belül a fizikai arany befektetés 17%-kal emelkedett 2009-ben, és az éves kimutatott fizikai arany befektetés 90 tonna körül volt. Azt hisszük nem járunk messze az igazságtól, hogy a valós szám ennél lényegesen magasabb lehetett (akár a közzétett szám többszöröse is).
Az éves aranyfelhasználás Kínában 2009-ben a WGC jelentése szerint és az arany ára jüanban kifejezve (renminbi/uncia).
Az arany teljesítménye dollárban és jüanban (2005-2010)  A charton látható, hogy a jüan folyamatos felértékelése miatt, az arany a jüanhoz képest 45%-kal kevesebbet hozott, mint a dollárhoz képest.
Annak ellenére, hogy a jüan erősen alulértékelt, (az IMF számításai szerint közel 60%-kal) a lakosság tavaly ősztől kezdve buzgó aranyvásárlásba kezdett. Hogy ez volumenében mit jelent, azt csak találgatni lehet de a potenciális felvevő piac óriási.
Az egyszerű számtan szerint ha a lakosság 1%-a engedheti meg magának, hogy évente 100 gramm aranyat vegyen, ez 13 millió ember esetében évente 1350 tonnát jelent. Ettől persze még messze vagyunk, a GFMS jelenleg évi 90 tonna befektetési célú aranyfelhasználást mutat ki, de szerintünk a „szürke“ befektetés ennél lényegesen magasabb lehet. A trend nyilvánvaló.
Nincs tehát szüksége Kínának arra, hogy túl magas áron kapkodjon az IMF 191 tonnája után. Hiszen a bányák termelnek, a lakosság vásárol és a pénzügyi közvetítő rendszeren keresztül előbb-utóbb úgyis a kínai jegybank, a kínai tőzsdék és a nagy bankok trezorjaiban landol a készlet jelentős része. Ha pedig egyszer majd a hatóság vissza akarja tartani Kínában az aranyat, legfeljebb kiviteli vámot rendelnek el.
Végezetül érdemes megnézni ezt a kis videót, amit a hongkongi nemesfém letéti központ egyik tulajdonosával készítettek: az utolsó mondat külön figyelmet érdemel: „Tudja, a kínaiak szeretik az aranyat…“
|
Megosztás
- www.sonitem.com