Conclude Daily Gold Minden ezüst befektetőnek a figyelmébe ajánljuk az ezüstpiac elmúlt 400 évének történetét. Az ezüst árfolyamában csak az elmúlt száz évben hihetetlen árfolyam elmozdulások voltak, nem ritkán az ezüst árfolyama megtizedelődött, de olyanra is volt példa, hogy a harmincszorosára ugrott.
1600: az ezüst
unciánkénti ára 0,27 font.
1601: a
Kelet-Indiai Társaság első útján 80 ezer uncia (2,48 tonna) ezüstöt visz
Londonból Indiába.
1602: Amszterdamban
megalakul az Egyesült Holland Kelet-Indiai Társaság, hogy a londoniak
riválisaként szállítson ezüstöt Indiába.
1618: a
Kelet-Indiai Társaság engedélyt kap évi 400 ezer uncia (12,44 tonna) ezüst
szállítására.
1660: az 1600 óta
Amerikából Spanyolországba irányuló ezüstszállítások összesített értéke eléri a
303,7 millió unciát (9.446 tonnát). A spanyol ezüst reál az amszterdami és a
londoni piacon is elfogadott valutává válik.
1661: a
Kelet-Indiai Társaság kizárólagos jogot kap arra, hogy keleten kereskedjen, ez
a következő két évszázadra London legnagyobb ezüstvásárlójává teszi.
1671: Moses
Mocatta Londonban céget alapít, ebből alakul ki később a Mocatta &
Goldsmid, a piac legrégebbi szereplője. A család kilenc generáción át dolgozott
a piacon. Mocatta az Indiába szállított ezüsttel és arannyal fizet a
gyémántért.
1694: megalakul a
Bank of England.
1696-97: a brit
királyi pénzverde, a Royal Mint 15 millió uncia (466 tonna) ezüstöt bocsát
ki, amelyek többségét újraolvasztva Indiába szállítják.
1700: az ezüst
ára még mindig csak 0,29 font/uncia.
1703: a
Kelet-Indiai Társaság már 3,9 millió uncia (121 tonna) ezüstöt szállít.
1707: Mocatta
ezüstszámlát nyit a Bank of Englandnél és attól kezdve egészen 1840-ig a brit
központi bank kizárólagos ezüstbrókere.
1717: ismeretlen
spekulánsok sikertelenül próbálnak meg ezüsthiányt okozni a piacon, az arany
hivatalos árának csökkentésére spekulálva. 1,1 millió uncia (34 tonna) ezüst
marad a Bank of England trezorjában, melyet Mocatta 7 hónap alatt ad el.
1732: a Bank of
England mellett Mocatta már a Kelet-Indiai Társaság kizárólagos ezüstbrókerévé
is válik. A Bank of England megnyitja a nemesfém-rudak tárolására alkalmas
raktárt (angolul: Bullion Warehouse-t, ebből lett később a Bullion Office).
1733: az éves
mexikói ezüsttermelés 9 millió unciára (280 tonnára) ugrik, majd rövid időn
belül meghaladja a 15 millió unciát (466 tonnát).
1779: Abraham
Mocatta beveszi maga mellé partnernek Asher Goldsmidet, a cég neve Mocatta
& Goldsmid (Brokers) lesz, a címe pedig: Grigsby’s Coffee House.
1785: a Bank of
England nemesfém-raktára Bullion Office-ra kereszteli át magát.
1789: a Bank of
England egy speciális számlát nyit a francia forradalom elől elmenekített ezüst
koronáknak. Mocatta & Goldsmid 33 ezer angol font értékben vásárol koronát a
banknak.
1797: a Bank of
England felfüggeszti a készpénzkifizetéseket aranyban, miután a napóleoni
háborúk miatt megcsappannak a tartalékai, helyettük III. György képével
díszített spanyol ezüst reálokat és ezüstérméket bocsát ki.
1800: az ezüst
ára Londonban továbbra is 0,27 font/uncia, míg New Yorkban 1,8 dollár/uncia.
1805: Nathan
Mayer Rotschild megnyitja bankházát Londonban és beszáll az ezüst- és
aranybizniszbe.
1810: a Bank of
England angol képviselőháznak tett jelentéséből kiderül, hogy a Bullion Office
6 millió uncia (186 tonna) ezüstöt tárol és a Goldsmiths’s Hall évente 1,5 millió uncia
ezüstöt lát el minőségi jelzésével.
1811: az 1796 óta
működő aukciós ház, a Sharp & Kirkup belevág az arany- és ezüstbrókerségbe,
ám a Bank of England nem akkreditálja.
1816: a brit
pénzverési törvény, a Coinage Act az aranyat teszi meg az egyetlen sztenderd
értékkel bíró nemesfémnek, egyúttal az ezüst árát 2 fontban állapítják meg. Az
1697-es első jelentősebb ezüstérme-verés óta 15,7 millió uncia (488 tonna)
ezüst került forgalomba.
1822: a francia
Nicéphore Niépce, a fotográfia feltaláláshoz ezüstöt használ, a XX. században a
fényképezőgépeknél használták a legtöbb ezüstöt.
1835: az ezüst hivatalos
státuszt kap Indiában, egy rúpia értékű érme 0,34 uncia (10,6 gramm) ezüstöt
tartalmaz.
1840: a londoni
kikötőbe érkező arany- és ezüstszállítmányok megnövekedése miatt a Bullion
Office a Mocatta mellett más brókereknek is lehetővé teszi a nemesfém-kereskedést.
1850: az amerikai
és ausztrál aranyfelfedezéseket követően az ezüst válságba kerül. A következő
fél évszázadban világszerte átállnak az ezüst- helyett az aranyverésre.
1852: a
nagyszabású aranyfeltárások hatása megmutatkozik a londoni piacon. Stewart
Pixley megalapítja nemesfém-kereskedő cégét, ami később négy generáción át
működve, Pixley & Abell néven válik ismertté.
1853: Samuel
Montague megalapítja nemesfém-kereskedő cégét, ez ma az HSBC része.
1855: a londoni
piacon három bróker – Mocatta & Goldsmid, Sharps & Wilkins és Pixlex
& Haggard (nem sokkal később Abell) tevékenykedik, míg további négyen –
Johnson & Matthey, Browne & Wingrove, Rotschild’s Royal Mint Refinery
és H.L. Raphael’s Refinery – rendelkeznek finomítási engedéllyel.
1856: a londoni
piacról rekordmennyiségű, 116 millió uncia (3608 tonna) ezüst érkezik Indiába.
1859: a nevadai
ezüstfeltárások 1895-re az USÁ-t teszik a világ fő ezüsttermelőjévé, évi
mintegy 55 millió uncia (1710 tonna) ezüsttermeléssel.
1870: a londoni
piac távírós összeköttetést létesít New York-kal és Bombay-jel, biztosítva
ettől kezdve a nemesfém-árak nemzetközi megállapítását. A P&O hajózási
társaság 1000 unciás, 996-os finomságú ezüsttömböket szállít a Szuezi-csatornán
keresztül Keletre, amiért Indiának 2 százalékos szállítási és fél százalékos
biztosítási, Kínának 2,5 százalékos szállítási és 1 százalékos biztosítási
díjat számol fel.
1871: Németország
az ezüstfedezeti rendszerről áttér az aranyfedezetűre, emiatt a Deutsche Bank a
londoni piacon keresztül 26 millió uncia (808,7 tonna) olvasztott érme ezüsttől
válik meg. Más országok is követik a példát, ezért az ezüst leértékelődik.
1876: a brit
képviselőháznak az ezüst leértékelődését vizsgáló bizottsága a Mocatta &
Goldsmid, a Pixley & Abell és a Sharps & Wilkins szakértelmét veszi
igénybe. Ők az európai eladásokat tették felelőssé az érmepiac hanyatlásáért,
az áresést azonban India az ezüstkészletek 85 százalékának átvételével tompítja.
1878: az erős
ezüstlobby az USÁ-ban eléri a Bland Allison Act elfogadását, ami a kormányt évi
20 millió uncia (622 tonna) vásárlására kötelezi.
1886: a brit
királyi arany- és ezüst bizottság, a Royal Commission on Gold and Silver megvizsgálja
a nemesfémek megváltozott viszonyát és megállapítja, hogy jelentősebb
ezüstverde csak az USÁ-ban, Indiában és Kínában maradt. Samuel Montague részt vesz a bizottságban, míg
Steward Pixley és Sir Hector Hay a Mocatta képviseletében statisztikai
adatokkal segédkezik. India szerepe még mindig jelentős az ezüst
hasznosításában, de a fényképészet aránya már eléri a 10 százalékot.
1890: a Sherman
Silver Purchase Act előírja az amerikai kormánynak, hogy évente 54 millió uncia
(1679 tonna) ezüstöt vegyen, ám ezt 1893-ban hatálytalanítják.
1896: William
Jennings Bryan a bimetallizmussal kampányol az USA-elnökválasztáson, de
alulmarad és az USA 1900-ban bevezeti a dollár aranyra való átválhatóságát
lehetővé tevő aranysztenderd rendszert.
1897: a Sharps
& Wilkins hivatalosan elindítja a London Silver Fixinget – az
ezüstár-megállapítást – a Mocatta & Goldsmid, a Pixley & Abel és a
Samuel Montague jelenlétében. Ennek értelmében hétköznap délután háromnegyed
2-kor, szombaton délelőtt háromnegyed 12-kor fixálják az ezüst piaci árát.
1900: az ezüst
unciája Londonban 0,11 fontba, New Yorkban 0,62 dollárba kerül. A nagyobb
államok közül már csak Kína működteti az ezüstsztenderdet.
1914: az I.
világháború kitörésekor Nagy-Britannia és Franciaország bevonja az
aranyérméket, ezzel szemben több ezüstöt bocsát ki.
1916: a Mocatta
& Goldsmid által felügyelt Silver Purchase Committee titokban összesen 300
millió uncia (9 330 tonna) ezüstöt vásárol Nagy-Britanniának, Franciaországnak
és Indiának.
1919: az erős
kínai vételek 0,33 fontra és 1,73 dollárra nyomják fel az ezüst unciáját.
1926: India 400 millió uncia (12 440 tonna) ezüstöt ad el tartalékából, lenyomva
az árat.
1931: a
világgazdasági válság és az aranysztenderd összeomlása az ezüst unciájának árát
is történelmi mélységbe (0,05 fontra és 0,24 dollárra) löki.
1934: az US
Silver Purchase Act előírja, hogy az Egyesült Államok tartalékainak 25
százalékát ezüstben kell tartania, ami az USÁ-t az egyetlen hatékony piaci
ezüstvásárlóvá teszi világszerte. A London Silver Fixing gyakran megvárja, amíg
az US Treasury vesz.
1935: az USA
vásárlásai által diktált arbitrázsok Kínát az ezüstsztenderd feladására
késztetik.
1939: a II.
világháború kitörésekor az ezüst a Bank of England kizárólagos ellenőrzése alá kerül,
korlátozhatta az ezüstkészletek kiosztását.
1946: a londoni
ezüstpiac részlegesen újranyit, az árjegyzés tiszta ezüstre történik és nem a
925 ezrelék tisztaságú ezüstre mint ahogy korábban volt.
1953: a londoni
ezüstpiac teljesen újranyit.
1957: a Hambros
Bank felvásárolja a Mocatta & Goldsmidet, míg a Sharps & Wilkins
egyesül a Pixley & Abellel, Sharps Pixley néven.
1961: a világ
ezüstfelhasználása meghaladja a bányakitermelést, emiatt az amerikai kincstár
kénytelen eladni készleteiből, hogy lenn tartsa az ezüst árát.
1963: a New
York-i határidős tőzsde, a New York Commodity Exchange elindítja az ezüst
kontraktust. Az ezüst unciájának ára 1,29 dollárra ugrik, miután az USA-kincstár
kötelezettséget vállal arra, hogy az 1934-es Silver Purchase Act alapján
kibocsátott ezüst certifikátokat beváltja. A törvényt később hatályon kívül
helyezik.
1964: az egydolláros
USA-bankjegyek megszűnnek ezüst certifikátoknak lenni.
1965: a magasabb
ezüstárak miatt a következő tíz évben 245 millió uncia (7 600 tonna) ezüstöt
csempésznek ki Indiából hajókon át Dubai-on át, többségük a londoni piacon
landol.
1968: miután mintegy
300 millió unciányi ezüstöt hívnak le 1,29 dolláros áron az USA kincstártól, és
azt az azonnali piacon, 1,5 dollár felett tudják eladni, az USA-kincstár
megszüntette az ezüst certifikátok 1,29 dolláros unciánkénti áron való
beváltását.
1979-1980: Bunker
Hunt ezüstfelvásárlásai 1980. január 21-ére 49,45 dollárra (21,65 fontra) nyomják
fel az ezüst unciájának árát. Hunt hitelből folytatott spekulációja összeomlik és
az ezüst jegyzés 1982-re 4,9 dollárra (2,85 fontra) zuhan.
1986: ismét felvirágzik
az indiai ezüstcsempészet.
1993: India 1947
óta először engedélyezi a hivatalos ezüstimportot, ennek hatására a világ
második legnépesebb országa a kilencvenes években 1000 millió uncia (31 000
tonna) ezüstöt szív fel.
1999: a London
Silver Fixing átvált arra, hogy mindennap déli 12 órakor a Bank of Nova Scotia
(Mocatta), az HSBC (Montagu) és a Deutsche Bank (Sharps Pixley) telefonos
megkérdezése alapján határozódik meg az ezüst ára.
Forrás: silverfixing.com,
Conclude Zrt.
A fent
említett részvények, kötvények, állampapírok a Conclude Bróker
szolgáltatásaként megvásárolhatóak. Amennyiben megbízást szeretne adni, vagy
további információkra van szüksége, kérjük hívja a Conclude csoport központi
számát, vagy mobiltelefonszámaink valamelyikét
+36 1 799 7799 | +36 20 257
6442 | +36 20 257 2442
|