Conclude Daily Gold

Richard Nixon súlyos tévedése indította el a világot az adósságnövekedés és az infláció útján, ami az USA-dollár leértékelődéséhez vezetett – állítják a liechtensteini Incrementum AG független pénzügyi szolgáltató elemzői, Ronald-Peter Stöferle és Mark J. Valek június végén megjelent tanulmányukban. A Watergate-botrányba belebukott amerikai elnök ugyanis arra hivatkozva szüntette meg 1971-ben a devizák aranyra való átválthatóságát, hogy azáltal stabilizálódik a dollár.

Infláció vagy defláció? – ez volt a vita tárgya a közgazdászok körében az utóbbi években. Az Austrian School of Economics szerint a jelenlegi válság természetes piaci kiigazító eljárása mélyen deflációs hatású.Ez abból fakad, hogy míg normál esetben a forgalomban lévő pénz legnagyobb része a kereskedelmi banki hitelek révén teremtődik, válságban a pénzintézetek visszafogják hitelnyújtásaikat, emiatt szerepüket a központi bankok próbálják betölteni, pénzt nyomva a gazdaságba. Csakhogy ez rendkívül kényes egyensúlyozó tevékenység, mely az alábbi következményekkel járhat:

- defláció alakulhat ki, ami az adósság értékét reálszinten növeli, egyúttal az eszközértékeket nominálisan csökkenti,

- az adósságterheket oly mértékben megnövelheti, hogy azokat nem lehet többé teljesíteni,

- a hitelezők és a megtakarítók pénze nominális értelemben csökkenhet,

- az adóalap jelentős csökkenése miatt a kormányzati adóbevételek is jelentősen mérséklődhetnek,

- a deflációnak végzetes következményei lehetnek a bankrendszer nagy részére.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED 1913-as megalapításáig az inflációs és deflációs szakaszok egymást váltogatták. Azt követően, de különösen a Bretton Woods-i rendszer 1971-es feladásától a helyzet gyökeresen megváltozott: az azóta eltelt évek mindössze 12 százalékában fordult elő defláció (lásd alábbi grafikonunkat).

 Az osztrák üzleticiklus-elmélet szerint az inflációs folyamatban először a befektetett eszközök ára nő, míg a fogyasztási termékeké csak később. Jelenleg az eszközárak emelkedésének szakaszában tart a világ: nemcsak az antikvitások, a drága borok és a régi autók kerülnek többe, hanem az ingatlanok és a részvények ára is erősen nő. E jelenség különösen a képzőművészeti alkotásoknál szembetűnő: a világ legdrágább festménye 1980-ban 6,4 millió dollárért kelt el, míg az ezt követő infláció hatására Picasso „Fiú pipával” című műve 100 millió dollárért. Jelenleg Paul Cézanne „Kártyajátékosok” című posztimpresszionista alkotása a legdrágább festmény. Ugyancsak szemléltető a milliárdosok számának alakulása: míg 1970-ben még egy sem volt belőlük, 1980-ban már nyolcan voltak, míg ma az amerikai Forbes magazin 1400 milliárdost tart nyilván. Ez egyértelműen az eszközértékek fokozatos felfújódásának a következménye.

A válságot előidézhetik külső sokkok, mint például a terméshozamok esése, a helyi adósságválságok vagy az egyedi banki intézmények fizetésképtelensége. Ám Stöferle és Valek meg van győződve arról, hogy a mai válság gyökerei 1971. augusztus 15-éhez nyúlnak vissza, amikor az amerikai elnök, Richard Nixon lezárta a Bretton Woods-i egyezményt, kijelentve: „A dollárod éppen annyit fog érni holnap, mint ma. Az aranysztenderd megszüntetésének hatására az amerikai fizetőeszköz stabilizálódik.” Nem éppen így történt: a dollár vásárlóereje 1971 óta aranyban kifejezve 0,75 grammról mára 20,7 milligrammra csökkent. Ezzel szemben az amerikai könnyűolaj, a WTI aranyban kifejezett vásárlóértéke – bár időnként volatilist mutatott – 1971 óta viszonylag stabil.

A dollár vásárlóerejének fokozatos csökkenése az arannyal és az olajjal szemben

A kockázatok egy gazdasági rendszerben mindig állandóak. Csak az a kérdés, vajon e kockázatok folyamatosan, kis dózisokban jönnek vagy egyszerre, nagy mértékben. Az a kísérlet, hogy gazdaságösztönzéssel vagy központi banki intervenciókkal megakadályozzák vagy elfojtsák a kockázatok kilengését, a pénzügyi rendszert hajlamosabbá teheti a hibákra és növeli annak törékenységét.

A Nixon-terápia kudarcát jelzi, hogy a költségvetési hiányok, ennek megfelelően az államadósságok, valamint az egész gazdaság adóssága, végül az infláció mind-mind az aranysztenderd feladását követően kezdett el meredeken emelkedni.

A Bretton Woods-i egyezmény felrúgását megelőzően az állami büdzsék – a háborús időszakot kivéve – általában kiegyensúlyozott voltak. Soha nem volt annyi országnak szufficites a költségvetése oly hosszú perióduson át – az USÁ-nak például 44 évből 40, Nagy-Britanniának 60-ból 51 évig –, mint akkoriban.

Az USA költségvetési hiányai milliárd dollárban

A GDP, a teljes amerikai államadósság és a teljes hitelpiaci adósság 1971-től

A fogyasztói árak az USÁ-ban az elmúlt 100 évben

Forrás: In gold we trust 2013 (Incrementum AG), Conclude Zrt.

A fent említett részvények, kötvények, állampapírok a Conclude Bróker szolgáltatásaként megvásárolhatóak. Amennyiben megbízást szeretne adni, vagy további információkra van szüksége, kérjük, hívja a Conclude csoport központi számát, vagy mobiltelefonszámaink valamelyikét
+36 1 799 7799 | +36 20 257 6442 | +36 20 257 2442