Conclude Daily Gold

A legtehetősebb családok vagyonkezelői nagyobb kakaóültetvényekbe fektetnek  Latin-Amerikában, mivel a folyamatosan szűkülő nyugat-afrikai kakaókínálat miatt a termény árfolyama egyre feljebb kúszik. 

A szőlészeti-borászati befektetések analógiájára az igazán gazdagok most a kakaó ültetvénybe fektetést fedezték fel maguknak egyrészt a kiváló megtérülés, másrészt az ültetvény és gurmand csokoládé márkanév kialakításának lehetősége miatt. Az ideális befektetési terep a kakaó őshazája Peru, Ecuador és Latin-Amerika, miután az ottani kakaófák a nyugat-afrikainál jóval magasabb hozammal kecsegtetnek. 

Az International Cocoa Organization szerint a globális kakaókínálat immár második éve elmarad a kereslettől, annak ellenére, hogy a 2013-14-as szezonban a piacvezető Elefántcsontpart rekordtermelést érhet el. A határidős kakaókontraktusok ára közel 3 éves csúcson áll, azon félelmektől vezérelve, hogy a kínálat kevésbé nő a 2014-15-ös szezonban, mint a kereslet. 

A világ kakaótermelésének mintegy kétharmadát adó Nyugat-Afrika fő termelői, Elefántcsontpart és Ghána rögzítették a kistermelők árait, amelyek jelenleg elmaradnak a világpiaci áraktól. „Ez kedvezhet a nyugat-afrikai régión kívüli kakaó befektetéseknek” – hívja fel a figyelmet Bill Randall, a Pacific Agri Capital private equity cég ügyvezető partnere.  Cége már most is egy 3 ezer hektáros kakaóültetvényt finanszíroz Peruban és gőzerővel dolgozik egy újabb, 1000 hektáros projekt beindításán Kolumbiában. Randall tájékoztatása szerint általában gazdag családok magánvagyonát kezelő intézmények, illetve jelentős nettó vagyonú európai és amerikai magánszemélyek érdeklődnek a kakaóültetvény-befektetések iránt, akik az olyan luxustermékekben, mint a csokoládé vagy a bor, utaznak. Randall szerint a nagyobb kakaóültetvények aránya a telje szektoron belül még nagyon alacsony. A Hardman & Co. által májusban közzétett kutatás szerint a világ kakaótermelésének körülbelül 90 százalékát adják az olyan kis gazdaságok, amelyek jellemzően kevesebb, mint 5 hektáron tevékenykednek. 

Latin-Amerika a 2013-14-es szezonban a világ kakaótermelésének csak mintegy 16 százalékát adhatja. Az ottani kakaóültetvény-befektetéseket ugyanakkor vonzóbbá teheti, hogy a legnagyobb befektetési kockázatot jelentő betegségeket leküzdendő, egy kakaótermelő (egyúttal kakaó faiskolát is fenntartó) ecuadori cég, a Cimarron Cocoa Estates kifejlesztette a Sacha Gold nevű kórnak ellenálló magasabb hozamú kakaófákat, melyekből az utóbbi hét évben Ecuadorban és Kolumbiában is telepítettek. „Már a Nestlé kutató részlege is érdeklődik a fáink iránt, valamint a Kolumbiában és Guateamalában nagyszabású projekteken gondolkodók” – közölte George Loquvam, a cég társalapítója és igazgatója. Az elmúlt két évben mintegy 700 ezer kakaófát adtak el, és további 600 ezer értékesítésére látnak esélyt 2014-ben. A Sacha Gold fák hektáronként mintegy 5 tonna kakaót adhatnak, több mint tízszer annyit, mint a 400 kilogrammos átlagos hozamú elefántcsontpartiak.

A kakaókereskedők és a csokoládégyártók is egyre jobban kezdenek beszállni a nagyobb projektekbe, a német Ritter Sport’s például Nicaraguában 2000, míg a francia Touton agrárkereskedelmi cég Elefántcsontparton 1700 hektáros kakaóültetvényt birtokol. Dennis Melka, a 3 ezer hektáros perui kakaóültetvényt üzemeltető United Cacao Limited SEZC alapítója és elnöke szerint Latin-Amerika a legkedvezőbb hely a csokoládégyártóknak arra, hogy csökkentsék a Nyugat-Afrikától való függőségüket. „A csokoládégyártók stabil kínálatot, etikus foglalkoztatási sztenderdeket és közvetlen ültetvény kapcsolatokat szeretnének” – véli Melka. Nyugat-Afrikában problémát okoznak a magas exportadók és a nem megfelelő infrastruktúra, ami  miatt közvetítők ékelődnek be a termelők és az exportálók közé. Ezzel szemben a latin-amerikai országok többségében az agrártermékek kivitelét nem terheli adó, ráadásul a nagyobb termelők közvetlenül a csokoládégyártóknak értékesítik terményeiket, aminek eredményeként több pénz is marad náluk.

Forrás: Reuters, Conclude Zrt.