Hírlevél feliratkozás
Goldtresor grammárak *
Arany/HUF középárfolyam g
Arany/USD árfolyam oz
Arany/Euró árfolyam oz
Ezüst/Euró árfolyam oz
Arany cikkek
- Befektetési arany
- Arany
- Arany Befektetés
- Aranytömb, aranyrúd, platinatömb öntése Svájcban
- Aranyrúd, befektetési aranyrúd, aranytömb
- Aranytömb
- Aranyérme, befektetési aranyérme
- A befektetési aranyérme prémium értéke
- Londoni aranypiac 1660-2004
- A Loco London aranyszámla története
- A Nemesfém Elszámolóház és arany letéti szolgáltatás Londonban
- Arany befektetési alapok és a fizikai aranypiac. Az SPDR Gold ETF
Évi 200 tonna privát arany válhat majd papírrá Indiában |
2014. szeptember 10. szerda, 13:39 |
Conclude Daily Gold Az indiai aranykínálatot meghaladó kereslet kielégítése céljából Mumbai megpróbálja kicsalogatni a magánszemélyek otthon szunnyadó készleteinek egy részét. A Conclude Daily Gold által már korábban ismertetett elképzelés szerint az állami tulajdonú MMTC finomító és a svájci Pamp vegyes vállalata, az MMTC-Pamp és a kereskedelmi bankok által közösen elindítandó program keretében a magánszemélyek fizikai aranyat helyezhetnének el 3 évre a pénzintézeteknél, mely után lejáratkor kamatként nem rúpiát kapnának, hanem az eredetileg elhelyezettnél nagyobb mennyiségű sárga nemesfémet. „Ha például valaki 35 gramm aranyat tesz be, akkor 36,5 grammnyit kap vissza” – vázolta Rajesh Khosla, az MMTC-Pamp ügyvezető igazgatója.
A három évre kölcsön kapott arannyal a bankok képesek
lehetnek betölteni a kereslet és a kínálat közötti űrt. A bankok ékszerészeknek
adhatnák kölcsön az aranyat kamatra, vagy pedig az indiai központi banknál
elhelyezve rúpia hitelt vehetnének fel, amit ki tudnának hitelezni. Miközben a
magánszektor éves sárganemesfém-szükséglete körülbelül 900 tonnára rúg, az
indiai gazdaság 700 tonna importnál többet nem engedhet meg magának, mivel a
korábbi, rekordmértékű behozatalok miatt az ázsiaiak folyó
fizetési mérlege elszaladt, megközelítette a GDP 5 százalékát, az indiai
rúpia pedig jelentősen leértékelődött a dollárral szemben. Más forrásból pedig nem lehetséges növelni a
kínálatot, mivel az indiai aranybányászat gyakorlatilag nulla. Becslések szerint 25 ezer tonna arany lehet indiai
magántulajdonban, ebből 5 ezer a templomokban, amelyek a
tavalyi importkorlátozásokig a sárga nemesfém legnagyobb vevői voltak.
Ennek közel egytizedét kellene előcsalogatni ahhoz, hogy az aranykereslet ne
szenvedjen hiányt. A The All India Germs and Jewellery Federation (GJF) korábbi
elnöke, Ashok Minawala tavaly októberben meglehetősen optimistán még azt
sem zárta ki, hogy három éven belül 1000-1500 tonnányi sárga nemesfémet
mobilizálhatnak. Conclude komment:
a konstrukció előnye az indiai állam számára egyértelmű-kevesebb import,
kevesebb deficit-, az aranypiacra pedig –időlegesen-fizikai arany kereslet
csökkentő hatású. A bankok által megnyitásra kerülő tőzsdei vételek, amelyekkel
fedezni fogják az árfolyamkockázatukat pedig árfolyam emelő hatásúak, azaz
árfolyam szempontjából a játék zéró hatású. Ha nem rúpia formájában használják
az arany eladásból származó pénzt, hanem aranyat adnak kölcsön aranykamatra
ékszerészeknek, akkor a bank eleve nem fut árfolyamrizikót hiszen „átpasszolja”
azt az ékszerésznek. Lényegében tehát évi 200 tonna fizikai arany növekményt
200 tonna „papíraranyosítás” fog kompenzálni. Ugyanakkor az arany ebben a
konstrukcióban egyszerű számlaköveteléssé (betétté) válik az arannyal szemben
és az aranybetétesek a továbbiakban a bank csődkockázatát fogják futni. A
bankok az arany jó részét-minden bizonnyal – a belső piacon értékesíteni fogják
(vagy ha ékszerésznek adják kölcsön, akkor az ékszerész értékesíti) méghozzá a
világpiachoz képest egy prémium árral, mindeközben az
árfolyamkockázatukat tőzsdei határidős vételekkel fogják lefedezni,
melynek van némi tartási költsége „bennfoglalt kamata”, amit a határidős
tőzsdei contango prémium (távolabbi határidő általában drágább) árfolyamából könnyű
kiszámolni. Az egész konstrukció viszont a bankok számára nyereséget kell eredményezzen, azaz azonnali árfolyam prémiuma
mínusz fedezési költségek meg fogják haladni azt a kamatot , amit az arany
betéteseknek aranykamat formájában
kifizet a bank. Ezt nyilván csak a speciális indiai aranypiac körülményei közt
lehetséges megcsinálni (a 10% importvám emeli a fizikai arany spot árfolyam
prémiumát). Azt is könnyű belátni, hogy a konstrukció a fizikai arany indiai
prémiumára csökkentő hatással lesz, legalábbis egy felső határt fog szabni a
prémium emelkedésének, hiszen a bankok abban az időpillanatban igyekeznek
fizikai aranyat a piacra dobni, mikor a belső prémium magas a világpiachoz
képest. Másik következmény, hogy az indiai bankszektor kihitelezheti a
felszabaduló forrásokat (akár évi 500 milliárd rúpiával kalkulálhatunk 7-8
milliárd dollár ami az indiai GDP kevesebb, mint 0,5%-a), ami előny ha
visszafizetik a hiteleket a meghitelezettek és hátrány ha növekszik a rossz
hitelek aránya. A konstrukció
hátránya, hogy a tervek szerint pár év alatt 1000-1200 tonna aranybetét jó
része határidős vétellé fog átkonvertálódni, azaz ismét növekszik a papírarany aránya a valódi aranyhoz képest.
Persze ma mindenki úgy gondolja, hogy nem kerül sor olyan szituációra, amikor a
tőzsdei szereplők szeretnék lehívni a tőzsdei kötések mögött „található”
fizikai aranyat. De ha mégis? Forrás: BullionVault, Conclude Zrt.
|