Conclude Daily Gold

Az indiai kormány úgy akarja mérsékelni folyó fizetési mérlegének a jelentős aranyimport miatt rekordméretűre duzzadt hiányát, valamint megállítani devizatartalékai csökkenését, hogy a templomokban 1 ezermilliárd dollár értékben szunnyadó sárga nemesfémek bankban való elhelyezéséért aranyban fizetne kamatot.

„Ezek nem olyan szokványos érmék, melyeket az aranyüzletekben lehet vásárolni – ezeket az Úr megáldotta” – mondta egy templomi vezető, feltartva egy apró érmét, melyet valószínűleg az egyik hívő hagyott hátra évekkel ezelőtt. Végül négyszer drágábban kelt el, mint a névértéke.

A gazdag hindu templomok 1 ezermilliárd dollár értékű aranyat tárolnak – ez a World Gold Council adatai szerint mintegy 22 ezer tonnának felel meg. Éles kontraszt, hogy az indiai kormány aranytartalékai mindössze 550 tonnára rúgnak.

Az egyik dél-indiai szentélyben 2011-ben több mint 22 milliárd dollár értékű sárga nemesfémre bukkantak lelakatolt termekben, melyek a pletykák szerint kígyókkal voltak tele. Egy másikban pedig annyi arany volt, amennyit a Vatikánban őriznek.

Mindezekből csak minimálisan részesül az indiai gazdaság, ezért most Narendra Modi kormánya azt kutatja, hogyan tudná pénzzé tenni India e rejtett vagyonát. Heteken belül Mumbai egy olyan programot készül beindítani, mely lehetővé teszi a templomoknak, hogy aranyaikat bankokban helyezzék el betétként, melyekre azok kamatot kapnának, méghozzá nem készpénzben, hanem aranyban. Ezáltal a sárga nemesfémek bekerülhetnének a gazdaságba, ahelyett, hogy dohos páncéltermekben szunnyadnának. Ezeket az aranyakat az illetékesek szerint megolvasztanák és ékszerészeknek adnák el.

India a világ egyik legnagyobb aranyfogyasztója, évente majdnem 1000 tonna sárga nemesfémet importál. Az olaj után immár az arany a második legfőbb importáru, ami súlyos hiányba taszította az ország fizetési mérlegét, s megcsapolta a devizatartalékait. Ezért most a kormány a templomok aranyaiból próbálja kielégíteni polgárai keresletét.

E templomi aranyak többsége nincs a kereskedelmi forgalomban – jelentette ki Arun Jaitley pénzügyminiszter februári költségvetési expozéjában.

„Az arany egyenletesen jó hozamokat hajt, még akkor is, amikor a részvény- és az ingatlanpiaci árak csökkennek, ezért részei az indiai befektetési vagyonnak” – jegyezte meg Gnanasekar Thiagarajan, a Mumbai székhelyű Commtrendz árupiaci tanácsadója.

A fiatalok és a városokba települők ugyanakkor a fizikai aranytól kezdenek elmozdulni az úgynevezett papírarany, illetve az aranybefektetési alapok felé. Már mintegy 2,5 milliárd dollárt fektettek ilyen papíraranyakba.

„Ha azonban a templomok megengedik a kormánynak, hogy beolvassza a híveik által adományként nekik átadott aranyakat, az nem sérti-e a vallásos meggyőződésüket?” – vetette fel Thiagarajan, aki attól tart, hogy ez visszavetheti a templomok részére történő későbbi aranyfelajánlásokat.

Sok hagyományőrző – köztük India legnagyobb templomainak vezetői – az aranyak nyilvánosságtól való elzárását preferálják azok gazdasági vérkeringésbe való bekerülésével szemben.

 „Az arany Istenhez tartozik. Miért kellene azt a kormánynak beolvasztania?” – közölte a Siddhivinayak Temple egyik hívője, a 42 éves üzletember, Chandan Male, aki mindössze azt tartaná elfogadhatónak, ha a templomokban őrzött aranyakból készült ékszereket a hívők között bocsátanák árverésre.

Az indiaiak aranyimádata évezredekre nyúlik vissza, az aranyáldozati rituálék és fesztiválok idejéből. A menyasszonyi ruhák aranyszálból készültek, aranyat hozományként adni mindig is bevett szokás volt, ami számos szegényebb család megélhetését könnyítette meg.

Egy 2011-ben lefolytatott drámai bírósági csata során az indiai legfelsőbb bíróság 22 milliárd dollár értékű aranyat talált a 16. században a dél-indiai Kerala államban létesített Sree Padmanabhaswamy templomban. Erre az óriási – pénzeszsákokból, gyémántokból és egyéb ékszerekből, drágakövekből bevont szertartásos öltözékekből és üreges pincékben fekvő tömör arany kultikus tárgyakból álló –kincsre azután derült fény, hogy a templomi vezetőket az a vád érte, nem megfelelő módon kezelik a vagyont. Hogy erről megbizonyosodjék, a bíróság elrendelte a pincék kinyitását. Az aranyak többségét a helyi uralkodó család helyezte el ott. Egy közkeletű vélekedés szerint az aranyak mérges kígyók tucatjaival voltak őriztetve, hogy így tartsák távol a rablókat azoktól. Egy kígyó képe is szerepelt a falon, mely vallási tanokat ábrázolt.

„Ez a mítosz tartotta biztonságban az aranyat évszázadokig” – véli a 74 éves Ravi Varma Raja, akit az uralkodó család bízott meg az arany őrzésével. “Biztos vagyok benne, hogy az emberek 99 százaléka nem támogatja az aranyak beolvasztását” – érzékeltette Raja, mennyire valószínűtlen, hogy a templomok egyetértenek majd a kormány tervével.

Néhány templom azonban már betette a bankba aranyait. India egyik leggazdagabb szentélye, a déli Andhra Pradesh Tirumala államban lévő Tirupati Devasthanams az elmúlt négy évben több mint 5 tonna sárga nemesfémet helyezett el egy állami tulajdonú bankba az “aranyat aranyért” program keretében. Ennek lényege, hogy az aranyat megolvasztják, s azért cserébe a templom kamatot kap, de nem készpénzben, hanem aranyban. „Ezt a hívők ellenében nem tudnánk megtenni” – közölte O. Balaji, a templom pénzügyi tanácsadója.

Said Narendra Rane, a mumbai (Bombay) templom vezetője nem ért egyet azzal, hogy az arany egy szunnyadó bálvány. Szerinte az aranyaukciókon összegyűlt pénzből jótékonysági programokat lehet finanszírozni. A templom ugyanakkor érdeklődve várja, mekkora kamatot ígér a kormány – ez alapján döntik el, hogy részt vesznek-e a programban.

A Siddhivinayak templomnál kedden tízezrek várták, hogy leróják hódolatukat az elefántfejű Ganésa hindu isten előtt, egy sorban azokkal, akik azt lesték kíváncsian, milyen darabokat visznek az aranyaukcióra. A mintegy 130 ezer dolláros összértékben felajánlott 352 tételből 179 talált vevőre, ami 82,3 ezer dollár bevételhez juttatta a templomot.

A templom belső szentélyének fala és mennyezete tiszta aranyból van bevonva, a Ganésa idol pedig csodás ékszerekkel díszített. A hívők évtizedeken át tettek nagylelkű felajánlásokat, amikor imáik meghallgatásra találtak. Az évente mindig ugyanazon a napon valamilyen aranyékszert vásárló 48 éves Reena Awasth-nek például az idén azért esett a választása a Ganésa istent ábrázoló aranynyakláncra – melyért 1 250 dollárt fizetett –, mert ezúttal valami különlegeset akart beszerezni.

Forrás: National Post, Conclude Zrt.