Conclude Daily Gold

A világ egyik legmagasabban, a tengerszint felett 4090 méterre fekvő bányászvárosa, melynek hegye több mint kétszázötven évig látta el ezüsttel Spanyolországot – ez a bolíviai Potosí.

A 4824 méteres csúcsú ezüsthegyet, a Cerro Potosít méltán hívták Cerro Ricó-nak, azaz gazdag hegynek is. A legenda szerint egy elveszett lámáját kereső inka pásztor bukkant rá véletlenül 1544-ben, amikor éjszakára tüzet rakott a lábánál és egy idő után arra lett figyelmes, hogy a földből csillogó szürkés anyag folyik. Alig egy évvel később a spanyol gyarmatosítók meg is kezdték az ezüst kitermelését. A kibányászott nemesfémet lámákkal és öszvérekkel szállították a Csendes-óceán partjára, onnan hajóval északra, Panama Citybe, majd az „ezüst úton”öszvérkaravánnal a Panama földszoroson át Nombre de Diosba, ahol azt a Spanyolországba tartó királyi kincstári hajókra rakták át. Persze az ezüstkaravánt előszeretettel dézsmálták meg a kalózok, mint például a brit Sir Francis Drake és a francia Guillaume Le Testu –utóbbi fejével fizetett e kalandért, mivel őt később sikerült a spanyoloknak elfogniuk- 1573-ban több, mint 30 tonna aranyat és ezüstöt zsákmányoltak egy szárazföldi rajtaütés során az ezüst úton Nombre de Dios közelében.

Azt nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi ezüstöt hoztak a felszínre Potosiban. Egyes források szerint 1545 és 1660 között 16 ezer tonnát szállítottak Sevillába, ami bőven meghaladta Európa akkori ezüsttartalékát, a hivatalos feljegyzések szerint viszont a Cerro Ricóban 1556-1783 között bányászott 41 ezer tonna tiszta ezüstből mindössze 8200 tonna került az óhazába.

Mindenesetre az ezüsthegyben lévő mesés vagyon egyre többeket vonzott, így a több mint 200 ezer lakosúra duzzadt Potosí hamarosan Amerika és a világ egyik legnagyobb városává nőtte ki magát.  Az európaiakban Peru – miután Bolívia a perui alkirályság részeként (spanyolul: Alto Perú) volt ismert, mielőtt kivívta függetlenségét, a mesés kincsek misztikus földjeként élt. Miguel de Cervantes leghíresebb regényében, a Don Quijoté-ban Potosí például a kivételes gazdagság szinonimájaként szerepel. Egy elmélet szerint pedig a dollár $ jele az 1768-ban  Potosí-ban vert spanyol királyi ezüstérmén lévő PTSI jelölésből ered.

Spanyolország ezüstben való dúskálásának azonban nagy ára volt. A Peru 1569-1581 közötti spanyol alkirálya, Francisco Álvarez de Toledo által dolgoztatott indián bányászok ezrei – más források szerint akár milliói – haltak meg, nem csak a brutális kényszermunka, hanem az ezüst kinyeréséhez használt higanytól való mérgezés által. A bennszülött munkások számának csökkenése miatt a gyarmattartók 1608-tól évente 1500-2000 afrikai rabszolgát igényeltek Madridtól. Összességében 30 ezer afrikai rabszolgát szállíthattak Potosíba a gyarmati korszakban, akikkel a Casa de la Moneda bányáiban váltották ki az öszvéreket, mivel azok a szállítmányok terhelése miatt néhány hónap múlva elpusztultak volna. Négy öszvért húsz rabszolgával helyettesítettek.

A jelenleginél néhány száz méterrel magasabban végzett extenzív bányászat következtében a hegy megsüllyedt, ám az ezüstkorszaknak csak 1800-ban lett vége. Addigra a hegy ezüstkészlete jórészt kimerült. Azóta elsősorban ónt és cinket hoznak a felszínre, de a mai napig bányásznak szürke nemesfémet is a szegényesen felszerelt, szövetkezeti formában üzemeltetett bányákban.

A reménytelenül nehéz munkakörülmények miatt a bányászok életkilátásai még mindig rosszak: a szilikózis miatt sokan a 40. évüket sem érik meg.

Forrás: Wikipédia, Conclude Zrt.