Conclude Daily Gold

Soha nem volt még ilyen alacsony a globális kamatkörnyezet a világgazdaság történetében, mint manapság, aminek végzetes következményeire Ronald-Peter Stöferle és Mark J. Valek, a liechtensteini Incrementum AG független pénzügyi szolgáltató elemzői június végén megjelent tanulmányukban hívták fel a figyelmet. Meggyőző érvekkel alátámasztva, miért nincs még vége az arany bikapiacnak.

A 2008-as válság kirobbanása óta több mint 500 jegybanki alapkamat-csökkentésre került sor világszerte. Ebből 26 Magyarországon, azon belül 12 az utóbbi egy évben. Egy sor országban a kamatok és az azokhoz igazodó hozamok rekordalacsony szinten állnak. A leghosszabb államkötvény-múlttal rendelkező Hollandiában a kamatok 496 éves mélypontra zuhantak, míg a brit irányadó ráták a Bank of England 1694-es megalapítása óta most a legalacsonyabbak.

Sőt, számos országban – köztük Németországban és Svájcban – a rövid lejáratú, éven belüli kamatok már negatívak. A tízéves amerikai államkötvények pedig az 1790-es bevezetésük óta nem fizettek olyan alacsony, 1,39 százalékos hozamot, mint 2012 júliusában. A Bank of America szerint összességében 20 milliárd dollárt tesznek ki azok a kötvényhozamok, amelyek nem érik el az 1 százalékot.

Az alacsony hozam miatt elkeseredett befektetők olyan instrumentumok után néznek, amelyek nagyobb hasznot hajtanak a számukra, még annak árán is, hogy azok kockázatosabbak. Így ráfanyalodnak a bóvli és a feltörekvő piaci kötvényekre, amelyek kibocsátása pont az alacsony kamatkörnyezet miatt irracionálisan megnőtt. Ezeket a szélsőségesen alacsony kamatkörnyezetben már alig néhány százalékpontos kamattal el lehet sózni. Ezt bizonyítja, hogy a Barclay’s bóvlikötvény-hozamindexe fennállása óta először 5 százalék alá esett. Megdöbbentő, hogy nem is olyan régen még az USA-állampapírok fizettek ennyit. Most azonban az olyan országok – mint Mongólia vagy Ruanda –, amelyek nem a stabilitás mintaképei, is képesek voltak kötvényeket kibocsátani. Mongólia 1,5 milliárd dollár értékű (ez éves GDP-je egyötödének felel meg) kötvényei után mindössze 5,125 százalékos hozamot kell fizetnie, míg Ruanda 6,62 százalékon tudja magát finanszírozni.

A kamatok fontos elemei a gazdasági folyamatoknak, ez az ára annak, ha valaki úgy akarja szükségleteit kielégíteni, hogy még nincs ahhoz elegendő forrása, ezért idegen forrást igényel. Mivel a kamatok az emberek időpreferenciáit hozzák egyenesbe, nélkülözhetetlen iránytűk az összes piaci szereplőnek. Minél hosszabban tart egy zéró-kamatpolitika, annál vakmerőbben kockáztatnak a hozamvadász befektetők. Emiatt egyre több tőkét gyűjtenek össze, gyanúsan alacsony megtérüléssel, ami aláássa a tőke termékenységét.

A zéró-kamatpolitika széleskörű következményei:

- a magánszemélyeket és cégeket kevésbé ösztönzi megtakarításra. Ehelyett betéteiket és befektetéseiket fogyasztásra költik,

- a kormányokat kevésbé sarkallja reformokra és költségvetésük konszolidálására,

- nő a tőkeigényes fogyasztási cikkek gyártása,

- a hagyományosan konzervatív befektetők azt érzik, mivel meglévő befektetésük alig hoz valamit, túlzott kockázatot vállalnak, ami hibás tőkeallokációhoz és eszközbuborékok (például részvényárfolyamok) kialakulásához vezet,

- a túl alacsony kamatkörnyezet ezért hosszabb távon károkat okoz a gazdaságnak, életben tartja a nem jövedelmezően termelő cégeket,

- igazságtalanságokat szül,

- gyengíti a pénzügyi piacokat, miután a piaci szereplőket bátorítja arra, hogy felelőtlenül bánjanak mások rájuk bízott pénzével. Ezt nevezik erkölcsi kockázatnak, angolul moral hazard-nak.

A zéró kamatpolitika súlyos következményei leginkább az azt közel két évtizeden át alkalmazott Japánban érhetők tetten. A monetáris és fiskális politika egymásrautaltsága, a tőkeallokáció eróziója és a kamatok jelző funkciója annyira sérült, hogy makrogazdasági mentőprogramokra és a pénzügyi-gazdasági rendszer államosítására került sor. A 17 éven keresztül erőltetett zéró kamatpolitika következtében ugyanis a tokiói kormány már olyan olcsón finanszírozta magát, hogy Japán államadóssága az egekbe szökött. Adósságszolgálati költségei – a kedvező finanszírozási kondíciók ellenére – már az adóbevételei egynegyedét vitték el.  Ez azt jelenti, hogy ha a mostani átlagos refinanszírozási költségei 3 százalékponttal, 4,6 százalékra nőnének, az már felemésztené az összes állami bevételt!

Az alacsony kamatkörnyezetnek köszönhetően az USA története során még soha nem tudta olyan olcsón finanszírozni magát, mint most. Egy normál, jól működő hitelpiacon ez azt jelezné, hogy az ország hitelképessége magasabb, mint valaha. Ám ha valaki egy pillantást vet az USA államadósságára, kétségei merülnek fel ezt illetően. Az ugyanis negyvenszer nagyobb, mint 1971-ben.

A 10 éves USA-állampapírok hozama 1870 óta, százalékban

Mit jelent ez az aranynak? Robert Stöferle az utóbbi években már többször bebizonyította, hogy a negatív vagy nagyon alacsony kamatok masszív aranyrallit alapozhatnak meg. Ennek igazát a következő grafikon is alátámasztja.

A reálkamatok és az aranyár 1971-től

Hasonló eredményt mutat az alábbi táblázat.

Forrás: IR&M, Bloomberg, Datastream

Az a hitet, hogy az arany bikapiacnak vége, a növekvő reálkamatokkal kapcsolatos várakozásnak kell megerősítenie. E tézishez „csupán” a következő kérdéseket kellene megválaszolni:

- Mi történne a már most is vérszegény GDP-növekedéssel, ha a központi bankok jelentősebben emelnék alapkamataikat?

- Hogyan reagálnának erre a rövid és hosszú távú kötvényhozamok? Milyen hatással lenne a növekvő kamatkörnyezet a vállalati kötvényekre, különösen a bóvli papírokra?

- Mi történne az eszközértékelési modellekkel (például a részvényekével)?

Forrás: In gold we trust 2013 (Incrementum AG), Conclude Zrt.

A fent említett részvények, kötvények, állampapírok a Conclude Bróker szolgáltatásaként megvásárolhatóak. Amennyiben megbízást szeretne adni, vagy további információkra van szüksége, kérjük, hívja a Conclude csoport központi számát, vagy mobiltelefonszámaink valamelyikét
+36 1 799 7799 | +36 20 257 6442 | +36 20 257 2442