Conclude Daily Gold

Az ivóvíz-ellátásáért aggódó lakossággal, a területüket féltő drogbárókkal és a minél nagyobb sáp bezsebelésére törekvő kormányokkal is meg kell küzdeniük a Dél-Amerika mesésnek mondott aranykincseit feltárni szándékozó bányacégeknek, melyek a nehézségek miatt Észak felé kacsingatnak.

Rosszul kezdődött az év a johannesburgi székhelyű multinacionális aranybányász AngloGold Ashanti számára: a Bogotától 80 kilométerre lévő Doimában tiltakozók százai fejezték ki elégedetlenségüket az utcán a cég La Colosa nevű bánya ércfeldolgozó projektjének bejelentése kapcsán. A helyiek ugyanis attól tartanak, hogy a munkálatok miatt – az egyetlen vízforrást jelentő folyóba kerülő bányászati szennyeződések révén – a jelentős rizstermelő terület vízminősége romlik. A megegyezés elemi érdeke a kontinensen már Argentínában és Brazíliában is tevékenykedő AngloGoldnak, hiszen becslése szerint a La Colosa – potenciálja révén – Dél-Amerika legnagyobb aranybányájává válhat, abból a 2018-ra tervezett bányanyitást követően legalább évente 700 ezer uncia, mai árakon évi 1,2 milliárd  dollár értékű sárga nemesfém hozható felszínre.

A világ hatodik – egyben a dél-amerikai kontinens legnagyobb – aranytermelője, Peru kormánya 2011 decemberében 60 napos szükségállapotot hirdetett négy tartományban is. Megelégelve, hogy a környezetvédők és a helyi lakosság, valamint a térségben aranybányászattal foglalkozó, több mint 4 milliárd dolláros megaberuházást kezdeményező, szintén a világ legnagyobb aranytermelői közé tartozó amerikai Newmont Mining Corp. között nem jött létre megállapodás a Conga nevű aranybánya létesítéséről, amelyben 2015-ben kezdenék meg a kitermelést Latin-Amerika jelenlegi legnagyobb, 3700 méteren lévő aranybányája, a Yanacocha kibővítésével. A lakosság és a környezetvédők itt is a térség ökológiai egyensúlyának megbontásával, mérhetetlen környezetszennyezéssel, az ivóvízkészletek megmérgezésével vádolták a közismerten nagy vízigényű aranybányászati beruházást, s azzal, hogy a bányából származó szennyezések tönkretehetik a Peru éléskamrájának számító Cajamarca tartomány mezőgazdaságát. Peru nemzeti jövedelmének közel kétharmada származik a különböző bányászati ágazatokból, a világ második legnagyobb réztermelője. A kedélyek később sem csillapodtak, annak ellenére, hogy a perui környezetvédelmi miniszterhelyettes még a lemondásával is tiltakozott a bányaprojekt ellen, a kormány pedig ezer új állást is beígért az aranybányában. Miután pedig a rohamrendőrök és a Conga aranybánya létesítése ellen tüntetők összecsapása három ember életét követelte, további két tucat helybéli megsebesült, többeket pedig letartóztattak, az egyébként kifejezetten bányászpárti Ollanta Humala elnök tavaly júliusban egy újabb, ezúttal 30 napos rendkívüli állapotot vezetett be.

Argentína pont egy éve állította le a kanadai Osisko cég La Rioja tartományban lévő Famatina nevű aranybányájának megnyitását, miután a környék lakói attól tartottak, hogy a kanadaiak által használandó cianidtól mérgezést kapnak. Nem hatotta meg őket az Osisko védekezése, miszerint a cianid nem kerülhet be a természeti körforgásba, ezért nem is veszélyes. Bár a tartomány kormányzója augusztus végén zöld utat adott a bánya megnyitásához, ez csak november közepén vált nyilvánossá, ami újabb tiltakozó megmozdulásokat váltott ki.  Persze érthetőnek tűnik a dél-amerikaiak környezeti érzékenysége, főleg a bányászoké, hiszen közülük az elmúlt évszázadokban rengetegen veszítették életüket a nemesfém-bányászat melléktermékei okozta mérgezésben, s még ma is sokan halnak meg szilikózisban 40. életévük betöltése előtt.

Kolumbiában a bányacégeknek és a kormánynak az aranylelő-helyeket ellenőrzésük alatt tartó drogbárókkal is meggyűlik a bajuk, akikkel a bogotai kabinetnek immár több mint fél évszázada nem sikerül zöld ágra vergődniük. Nem kicsi a tét: szakértők szerint 80 millió uncia aranyat lehet a felszínre hozni Kolumbiában a következő 10-15 évben. A kormány tárgyalópartnere, a legnagyobb terrorista szervezet, a szélsőbaloldali Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC), valamint a velük egy követ fújó ellenzéki szervezetek zsarolásokkal, bányászok elrablásával próbálnak nyomást gyakorolni a kormányra. Legutóbb például a torontói székhelyű Braeval Mining Corp. arany- és ezüstbányájának öt dolgozóját – két-két kolumbiait és peruit, valamint egy kanadait – rabolt el Kolumbia északi tartományában az ország második legnagyobb lázadó csoportja, a baloldali National Liberation Army (ELN). Három lehetséges emberrablót már elfogtak a hatóságok, de a bányászokra még nem bukkantak rá.

S ha ez még nem volna elég, a Dél-Amerikában szerencsét próbáló aranybányászoknak még az egyes kormányokkal is meg kell küzdeniük, amelyek helyenként szegényes büdzséjüket a bányacégek jövedelmeinek megsápolásával javítanák fel. Az Erste Group tavaly júliusi jelentésében tucatnyi országot sorol fel, melyben az adózási és a hatósági engedélyeztetési környezet nem kedvez az aranykitermelésnek, köztük három dél-amerikai is található: Venezuela, Bolívia és Ecuador, s csak másik háromban – Chilében, Peruban és Brazíliában – nevezték a szakértők kifejezettnek támogatónak az államot. Annak ellenére, hogy Brazíliában a bányareformok, új jogszabályok megalkotása, a meglévő bányalicencek újratárgyalása, valamint új adók és vámok kivetése – ez utóbbi kettő Peruban is – jelent politikai kockázatot az aranybánya-iparban fektetőknek, míg Argentínában az államosítás, a második legnagyobb latin-amerikai aranytermelő Mexikóban pedig a híresen rossz közbiztonság. Igaz, Brazília már rég nem aranymágnás. Hol van már a 18. század eleje, amikor a mai Brasília városától délre fekvő Gerais bányáiban talált arany hírére bevándorlási hullám indult meg Európából. Az aranybányák gyorsan kimerültek, de a szamba feltalálói hamar új jövedelmező bevételi forrást találtak: áttértek a kávétermesztésre.

Nem tértek ki a szakértők az állami beavatkozók között Hugo Chavezre, pedig Venezuela jelenleg életéért küzdő vezetője gőzerővel próbálja kivenni részét az ország nemesfém-bevételéből. S ha már Venezuela még jó ideig valószínűleg nem rúghat labdába a nagy kitermelők között, így érzékelhető bevételre sem igen számíthat, Chavez legalább az ország aranytartalékaiból szeretne minél többet otthon tudni: 2011 augusztusában 211 tonna – főként angol bankokban szunnyadó – sárga nemesfémet szállíttatott haza az addigi, 365,8 tonnás összmennyiségből. Chavez egyébként a Dél-Amerika feltételezett aranykészleteit illegálisan megcsapolni szándékozó aranybányászokra is lecsapott. Különösen 2006-2007 között csábított tízezreket a venezuelai-brazil-guayanai határvidék jelentősnek tartott aranykincse. Az Amazónia legelszigeteltebb vidékeinek számító venezuelai Caroni és Caura folyók medencéiben sokan a területüket védő őslakosok megölésével próbáltak célhoz jutni. Felkutatásukra Chavez 2010 áprilisában katonai csapatokat küldött a dzsungelbe.

A forrongó dél-amerikai helyzet miatt egyes aranybánya-cégek megpróbálnak a kontinens északi részén boldogulni. Egy karácsony előtt aláírt, március 31-éig érvényes szándéknyilatkozat szerint például a Newmont Mining Corporation of Canada Ltd. Nunavutban futó Hope Bay nevű projektjét a magántulajdonú bányakutató és fejlesztő TMAC Resources Inc. veszi kezelésbe, mely cég meggyőző eredményeket tud referenciaként felmutatni. A magát a leggyorsabb növekedésű és legalacsonyabb költségű szenior aranytermelőként aposztrofáló kanadai Goldcorp Inc. észak-amerikai projektjei pedig már termőre is fordultak: erős, közel 700 ezer unciás negyedik negyedéves kitermelésével az óévet 2,39 millió unciás összteljesítménnyel zárta. S várakozásai szerint éves termelését a következő öt évben 4-4,2 millió unciára kívánja növelni, ezen belül az idén a tavalyinál közel 10 százalékkal több, 2,55-2,8 millió unciányi sárga nemesfémet hozna a felszínre.

Forrás: worldcrunch.com, Argentina Independent, Goldcorp.com, Newmont.com, Anglogolashanti.com, news.mongabay.com, Wikipédia, Conclude Zrt.